Anyával minden a legnagyobb renben volt az egész terhesség alatt, minden úgy történt, ahogy a „nagykönyvben” meg van írva. Első próbálkozásra megfogantam,. már akkor is nagyon jó baba voltam, mert a kezdetekben sem okoztam semmi hányingert, rosszul létet anyának. Végig tudta dolgozni a tanévet, így én már akkor is sok okosságot hallottam tőleJ ismerem már a római történelem alapjait, az 1848-49-es magyar szabadságharc eseményeit, és még sok más mellett a II. Világháborúról is sokat hallottamJ És már a pocakban tanultam osztani, szorozni, térfogatot és felszínt számítani, hogy csak a legérdekesebbeket említsem:)
Már akkor is sokat buszoztam, hiszen anya ingázott a munkahelye és az otthonunk között, de azt is nagyon jól bírtam.
Biztosan vannak anyai megérzések, mert anya a 31. héten úgy döntött, hogy ha már amúgy is megy a kórházba vérvételre, akkor bemegy Uh- ra is. Jött velünk anya legjobb barátnője is, Orsi. Az Uh- on egy elég tapintatlan doki volt, aki csak nézte a monitort és hümmögött és kérdezte, hogy ki az orvosa, nagy nehezen kibökte, hogy kisebb vagyok, mint amekkorának lennem kellene ennyi idősen,. Anya persze rögtön elsírta magát, felhívta az orvosát, aki nem igazán tudta megnyugtatni, és így másnap bementünk hozzá is a kórházba, az NST- t végig aludtam, nem akartam ficánkolni, amúgy is nagyon nyugis baba voltam, így úgy döntött a doki bácsi, hogy biztos ami biztos bevonultunk a kórházba..
Gondolhatjátok anyát mennyire sokkolta ez a hír! (apáról nem is beszélveJ ) Még semmi sem volt készen, a kiságyam csak szeptermberre volt várható hogy elkészül, anya sem vett még magának semmit és még lelkiekben nem készült fel arra, hogy máris megszületek. Gyorsan megvette magának a legszükségesebbeket és délután már be is feküdt a kórházba..
Anya szerint „nyaralt” a születésem előtt 2 hetet a kórházban, mert mindössze annyi volt naponta a vizsgálat, hogy csináltak 3 NST-t, és 3 naponta áramlás vizsgálatot ( azt nézték meg Uh-on, hogy a köldökzsinóron kapok e elég oxigént), ezt járó beteg rendelésen is meglehetett volna szerinte csinálni.. Két ágyas szobában olvasgatott, rejtvényt fejtettJ Rápihent a születésemre és ami utána várt rá:)
A doktor bácsink úgy döntött, hogy nem vár tovább, mert már elég rossz volt a helyzetem anya pocakjában, így aug.31-én reggel közölte anyával, hogy készüljön mert ma megszületek..Anyának megijedni sem volt ideje, hívta apát, aki először el sem akarta hinni (volt már pár téves riasztás), de aztán rohant hozzánk..Jöttek látogatni is ezen a napon anyát, így ők a szülőszoba előtt izgultak (Marika mami, Orsi keresztanya, nagybácsim)..Anya meglepően nyugodtan viselte az előkészületeket, 10kor bekötötték az infuziót, addigra a doki és a szülősznénim is oda ért..12ig nagyon nyugis volt minden, apa a doki bácsival beszélgetett, anya meg csak feküdt alig fájásokkal, végig a pociján volt a monitor, így nagyon mozogni sem tudott..A doki bácsi megemelte az infuzió csepp számát és onnét kezdve viharos gyorsasággal zajlottak az események, Jöttek a "fal kaparó"fájások, anya fel is állt, mert nem bírta fekve, aztán lefeküdt a doki bácsi megvizsgálta és közölte készüljenek, mert pár perc és találkozhatnak velem:)Kb. az ötödik fájásnál megszülettem...Leszívtak valami váladékot az orromból és fel is sírtam..Hamar elvittek megmosdatni, lemérni, jött apa is velem, ő vitt vissza anyához akinél rögtön megnyugodtam..
