nehéz napok...

Húzós hét áll mögöttünk, anya dolgozik, én meg az óvodával ismerkedem..
Kezdjük az elején:)
Kedden reggel anyának korábban kellett volna indulnia, mert nyolckor évnyitó, úgy volt,hogy engem majd mami visz az óvodába. Reggel anya fél 7-kor kelt és utána én is keltem nem sokkal:( Mami 7-re jött, amikor is anyáék el akartak indulni, de én éktelen sírásba kezdtem, így már régen sírtam, hiába vett fel mami csak anya kellett, csak utána kiabáltam: -Anya ne menj el! Nem megyek a mamival óvodába!Anya nem mert itthon hagyni, mert biztosan megvigasztalódtam volna, csak attól féltek anyáék, hogy megutálom az óvodát is..ezt nem merték megkockáztatni, így fél 8-kor autóba vágtuk magunkat és irány Gamás, szegény apa lakott területen kívül 150-el ment, hogy oda érjünk, engem kitettek mamiéknál (már az autóban minden rendben volt, mintha nem is én sírtam volna előtte) anyát pedig levitte a suliba, pont végszóra:)az igazgató előtt érkezett meg két perccel..és a megnyitón az igazgató poénkodott is, hogy köszönti a kipihent, friss pedagógusokat (ketten jöttünk most vissza GYES_ről :) )na anyáról mindent ellehetett mondani, csak ezt nem ma reggel..

Szerdán nem volt semmi gond az óvodában, mikor beléptünk bújtam anyához, de kijött Magdi óvónéni elkezdtünk beszélgetni és be is mentem vele a csoportba..ott is ebédeltem, igaz csak a levest ettem meg,mert a májat nem szeretem:)mami és apa jött értem, ketten sem bírtak rávenni, hogy aludjak, de mikor mentünk anya elé autóval sikerült elaludnom:)

Csütörtökön már reggel itthon mondogattam, hogy nem akarok óvodába menni, de aztán mégis meggondoltam magam, bár út közben is mondogattam..aztán amikor beléptünk az óvodába elkezdtem szorítani anya nyakát teljese erővel, hiába jött ki az óvónéni szóba sem álltam vele, csak anya kellett, mondogattam, hogy anyával maradok, nem maradok itt, aztán következett a drasztikusabb lépés,az óvónénik elvettek anyától, akkor már nagyon sírtam és csak kiabáltam, hogy anya, anya, gyere vissza anyukám, ne menj el anyukám..anya meg amilyen gyorsan csak tudott kiment és ő is ugyanúgy sírt, mint én..( Anya: szörnyű érzés volt, úgy éreztem, mintha cserben hagytam volna a gyermekemet..)de Nóra néni kiment és mondta, hogy menjen nyugodtan,mert már nem sírok..ha lassan is, de megvigasztalódtam..(Anya: teljesen magam alatt voltam egész nap, csak Bogi járt az eszemben és ha csak rá gondoltam könnybe lábadtak a szemeim..gondolhatjátok milyen volt ilyen lelki állapotban tanítani)Anya csak akkor nyugodott meg igazán, amikor egy órakor telefonált mami, hogy minden rendben van, jól vagyok..igaz délután ma sem aludtam...cserébe este már 9-kor aludtam..

A mai reggel is hasonlóan indult, már itthon sírtam egy kicsit, hogy nem akarok menni az óvodába, nem szeretek menni..az oviban ma is úgy vettek el anyától, hogy sírtam, de ma már nem sírtam annyira, mint tegnap..anya is csak pár könnycseppet ejtett..Ma Jani papa jött értem az óvodába és büszke volt rám, mert szépen viselkedtem, bár többször is kerestem anyát ill. kértem Magdi nénit, hogy telefonáljon anyának...Reméljük a jövő hét jobb lesz..és én is megszeretem az óvodát..Pedig ahogy indultunk, azt hittük nem lesz semmi baj..erre tessék...

Anya: nem tudom, hogy helyesen döntöttem-e, hogy elfogadtam az óvónők javaslatát és nem maradtam Bogival ott még pár napot...bár szerintünk akkor meg utána történt volna mindez..Félek, hogy nagyon mély sebeket ejtek ezzel a pici lelkén, annyira sajnálom, és olyan rossz látni, hogy nem érzi jól magát...szerda délután miután magamhoz öleltem azt mondta, hogy most már csak az enyém vagy anyukám..én meg..elsírtam magam..igyekszem a lehető legtöbb időt vele tölteni remélem nem lesz semmi gond..nagyon nehéz időszak ez mindkettőnknek, ennyi változás egyszerre, gondolhatjátok, hogy milyen ilyen reggelek után dolgozni, sokkal könnyebb lenne, ha Bogi megszeretné az óvodát...úgyhogy mára lelkileg és fizikailag nagyon elfáradtam...szerencsére a gyerekekkel nincs semmi gondom az iskolában, bár még nagyon év eleje van..

Azért van egy jó hírünk is, két éjszaka már éjszaka sem kapok pelust és eddig még nem történt baleset, igaz éjfél körül, amikor anya lefekszik kivisz pisilni, én fel sem ébredek, fél kómás állapotban vagyok ilyenkor...