Annak idején, amikor először szóba került közöttünk a párommal a baba kérdés két gyerkőcöt terveztünk..Mindkettőnknek van testvére, így tudjuk, megéltük, hogy milyen jó is az:)Én négy-öt év korkülönbséget tartok ideálisnak, úgyhogy éppen esedékes lenne egy kis tesó..és hogy miért nincs???miért nem lesz???
Bogival egy gyönyörű, probléma mentes 8 hónapot élhettem át..
Nagyon hálás vagyok a sornak ( és Zolinak:) )hogy elsőre megfogant a kis élet, hogy az első három hónapban sem volt semmi rosszullétem, hogy végig dolgozhattam a tanévet és hogy szerncsésen megérkezett közénk a kis tündérkénk..
Para anya lévén a terhességem elején a legfontosabb ultrahangos vizsgálatokat, kombinált teszteket Pécsen egy jó hírű orvosnál csináltam végig..Hozzá mentünk négy dimenziós ultrahangra is, sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor megtudtuk, hogy kislányunk lesz:)
Itt Kaposváron is az itt dolgozó legelismertebb ultrahangos dokihoz jártam ( mert az én orvosom nem ultrahangozott..már akkor is nyugdíjas volt), úgyhogy joggal hihettem hogy minden rendben van és rendben is volt a 31. hétig...Anyai ösztönöm már akkor is működött és éppen a kórházba jártam és elmentem ultrahangra, holott még nem lett volna esedékes a következő..más dokihoz mentem, mint eddig..aki észre vette, hogy Bogi kisebb, mint amekkorának ennyi idősen lennie kellene..(gondolom más is észre vette volna, mert eddigre lett szembe tűnő a különbség....)
Nagyon megijedtem, féltem..be is fektettek a kórházba, ahol igyekeztek ameddig csak lehet a pocakomban tartani Bogit...a kórházban kaptam a legnagyobb tőr döfést, amit sosem fogok elfelejteni..a legjobbnak ítélt doktor mondta az ultrahangon amikor először megnézte Bogi t: ez a gyerek csökött....Hát orvos az ilyen????szakmailag lehet jó..de emberileg....mikor észre vette, hogy sírok már próbált árnyaltabban fogalmazni, de már mindegy volt..nálam leírta magát...A fő gond az volt, hogy a méhlepényem elöregedett és már nem táplálta megfelelően a babát + még terhességi mérgezés is fellépett..Szerencsére a szülésem komplikáció és probléma mentes volt, örökre hálás leszek az orvosomnak, aki a nagypapis stílusával, emberségével végig nyugtatott, bíztatott és a szülésznőmnek, aki végig mellettem volt és a legtöbbet segített...
Ilyen előzmények után döntöttem úgy, hogy nem merek még egy babát bevállalni..
Mert mi lesz ha újra fellép ez a probléma? leszünk-e olyan szerencsések, mint Boginál, hogy egy egészséges kislányt kaptunk a Jóistentől??? ( az orvosom is bevallotta utólag, hogy nem számított ilyen sima szülésre...)
Tudom, hogy nincs két egyforma várandósság, de ilyen első után végig idegeskedném a 9 hónapot, még parább anya lennék...
Ha valaki 100 %-ig azt mondaná, hogy nem jöhet elő megint ugyanez akkor egy percig sem gondolkodnék....csakhogy ilyen ember nincs......senki sem tud biztosat mondani..
Pedig nagyon szeretnék egy kistestvért Boginak, szeretnék újra babázni, baba illatot érezni...
Sokszor álmodozom róla ( főleg így ha több időm van, mint most, mert nyaral Bogi)és elképzelem, hogy milyen is lenne Bogi testvére..........
sokszor elidőzök a turkálóban (kedvenc helyem:) )a tunikáknál és ilyenkor azt gondolom magamban, hogy ez pont jó lenne pocakosan...sokszor nézegetek apró rucikat a neten.. (remélem nem tartotok totál hülyének ezért)
Ez is azt mutatja, hogy a szívem nagyon akarná, de az eszemmel tudom, hogy nem lehet...milyen jó lenne, ha megtehetném, hogy átugorjam a 9 hónapot és a kezemben tarthatnám az újabb csodánkat.de ide még nem jutott el az orvostudomány:)
Több tesós blogot is olvasok itt a neten, olyan jó olvasni, látni, hogy milyen aranyos, édes testvérek vannak és ilyenkor kicsit sajog a lelkem, hogy én ezt nem adhatom meg Boginak és meg kell hogy fosszam ettől az élménytől, érzéstől.....
Azért osztottam meg ezeket a belső dolgaimat veletek, mert így máris jobban érzem magam, mert ti mindig meghallgattok, erőt adtok a hozzászólásaitokkal és mert nyitottá tettem ezt a kérdést az unokatesós bejegyzésnél...
Hat anya mi nem is tudtuk hogy ilyenek voltak neked szules elott .Hat elhiszem hogy felsz es hogy nem tudod hogy mit csinalj.Biztosan jo lenne egy kistestver Boginak de ha nem lehet akkor nagyon sajnaljuk,jobb ha inkabb nem lesz minthogy idegeskedj a terhesseg alatt es esetleg valami baja legyen akicsinek es ugy szulessen.
VálaszTörlésAnya nagyon sajnalom hogy igy van ez pedig biztosan nagyon orulnel te is egy kistesonak es orulnel ha Bogit latnad a kistesoval jatszani,latnad hogy hogy szeretik egymast.
Anya nem is tudom hogy most mit irjak majdnem konnyezek hisz te olyan josagos vagy es jo anya ,es megerdemelned hogy megegyszer kisbabad legyen es tokeletes legyen.pusizka
NAGYON SZERETLEK!!!hIÁNYZOL!!!MIÉRT NEM KERESEL HA SZÜKSÉGED VAN RÁM?????:(
VálaszTörlésTudod, ha gondolkodtam és féltem volna, nálunk sem lett volna kettő. (Toxémia.) Utólag nagyon valószínű és életveszélyes volt - mind rám, mind a babára (Zsomborra) nézve - a második várandósság. De olykor jó kizárni a tudatot és csak a szívvel látni. És mégis nagyonnagyon megértelek!
VálaszTörlésPuszil: Krisz
Mit mondanak az orvosok? Ha felkeresnél egy speckó dokit, aki ebben a kérdésben tud érdemben tanácsot adni? Hogy kizárható-e 90 %-ban h. újra előforduljon, vagy h. pl. mit tehetsz az érdekében, van-e olyan felkészítő kezelés, táplálkozás, vagy ilyesmi ami nagymértékben csökkentené az előfordulás esélyét? Ha a vágy erős, sztem ne add fel. Persze megértem a félelmeidet.
VálaszTörlésEgy igazi őstulok volt az a doki!:(
...én is sóvárgok olykor-olykor...de az élet nem egyszerű.
Puszikák
Szia!
VálaszTörlésMegértem a félelmedet,szerintem erről a dokik tehetnek,mindvégig nem tudják minden rezdülését figyelni a babának,meg már eleve aggódsz és ha még az orvos is ilyen megjegyzéseket tesz!Engem is sokkolt a hír mikor közölték velem már haza sem mehetek,aznap még enni sem ettem,1 hetet kellett volna a vajúdóban tölteni!Amikor másnap reggel közölte a doki a sokkoló hírt,hogy lehet már holnap nem fog élni a babám,ott helybe lefagytam,de tudtam ez nem történhet meg,velem nem,annyi szenvedés után és hogy mennyire akartuk!Csak jóra gondoltam!De egyébként jelzett,kopogott kifelé és fura érzésem volt!Nem is tudom mi lett volna ha nem veszik észre akkor...már az utolsó uh-n nekem is azt mondták hogy nem 36hetes,talán 34!Mégis 37 hétet írtak a záróra,pedig aznap léptünk volna a 36.ba!Hajszál híjján együtt maradtunk és nem kellett a korára járkálnom!Erős és egészséges csaj volt!/én 26hétre,1100gr és 36cmvel születtem,agyvérzést kaptam és 1%esélyt láttak arra hogy83'ban életben maradok!/Terhességem alatt nagyon vigyáztam a picikémre,és jobban paráztam mint bárki más!Persze a betegség miatt is mi van ha örökli,vagy elnézik az uh-t!Voltak rossz gondolataim,mert annyi mindent lehet hallani a tvben is:(Ja,meg H1N1!Nagyon mondták oltassam be magam,de senki nem mondta okoz-e a babánál valamit!Még megfázva sem voltunk!Ennyit erről!
Nekem nem volt fogadott dokim,de irtó rendesek voltak velem!Én egyke vagyok,mindig szerettem volna kistesót,én Reginek szeretnék,sosem volt játszótársam,mindig egyedül voltam/meg is látszik:)nem szeretek egyedül lenni és éjszaka valamikor nagyon félek!
Szerintem minden kismama aggódik,mégis csak egy új életről van szó akit nem láthat a születése pillanatáig!Szerintem is beszélned kéne valakivel,rendezni a félelmeidet és talán a vágyad teljeülhetne!Ha csak a "félelem"az akadálya a kistesónak!Ne örlődj!Remélem tudtam segíteni:)Én ezt gondolom!Remélem nem bántottalak meg semmivel,nem állt szándékomban!
Puszi:Évi
Szia!
VálaszTörlésBogi után már biztos, hogy célzottabban figyelnének a dokik a problémára. Mert ezt tudtommal nem lehet megelőzni, hiába eszel bármit, vitamint,, stb, a méhlepény öregedését még késleltetni sem tudod. De még ha jobban is öregszik a lepény, az még nem jelenti azt, hogy ne lenne egészséges a babád. Látod, Bogi is az, és én ismerek mást is, aki hasonló cipőben járt.
Szerintem, ha tényleg szeretnétek egy tesót, akkor keress egy szuper ultrahangos dokit első körben.
puszi
Szia! Teljesen egyetértek veled. De írtam már: mi is 2 gyerkőcöt akartunk. Az első terhességgel (Annával) semmi gond nem volt. A másodiknál sajnos a 24. héten kiderült, hogy súlyos szívfejlődési rendellenessége van a babának, aki pocakon kívül életképtelen. Ezután szörnyű időszak következett az életemben és nem tudom, hogy vészeltem volna át a baba elvesztését, ha nincs Anna. Akkor úgy gondoltam, soha többet gyerek... Aztán valahogy mégis meggondoltuk a dolgot. Majd megérkezett Nóra teljesen egészségesen. Persze ezt a terhességet végig aggódtam... A ti döntésetek ez, nektek kell mérlegelni a dolgokat. Én egyke vagyok, semmi hátrányát nem látom. :-) (nem kellett osztozkodnom, talán több ajándékot, figyelmet kaptam... :-) ). Viszont most úgy gondolom, ha bármi történik majd velem, nem hagyom itt egyedül sem Ancsit, sem Nórit, itt lesznek egymásnak. De lehet, hogy ez hülyeség. Szóval tuti az lesz a jó döntés, amit hoztok!
VálaszTörlésPuszi nektek,
Zita
Megértelek. Én a terhességem 16. hetében szembesültem azzal, hogy nem biztos, hogy kihordhatom a babát, mert az én életem a tét. Egy csomó gyógyszert szedtem, és paráztam, hogy milyen károsodást okoz a gyereknek. Nem kívánom senkinek. Én sem vállalom be, mert már volt egy vetélésem Macus előtt, és totál kiborított. Nem hittem volna, hogy ennyire ki tudok készülni. 4 hónap múlva ismét sikerült teherbe esni, és megszületett Macus.
VálaszTörlés