mimóza, duli-fuli, művésznő és a többiek:)

Ezek a jelzőkkel a csajomat szoktunk illetni...:)

Sokszor a legártatlanabb megjegyzés is szíven üti és elsírja magát..Múltkor az egyik barbie babájára mondtam, hogy szerintem így nem szép és ezt nagyon a szívére vette, még az apukájának is elpanaszolta..persze utána agyon dicsértem a babája kollekcióját..:)Sokszor ha éppen olyanja van és hangosabban szólok rá elsírja magát..máskor meg fel sem veszi..

Nagyon kritikus magával szemben, ha együtt rajzolunk, alkotunk nagyon oda kell figyelni, hogy az övé legyen a szebb:)A testalkatára sem illik megjegyzés tenni, apukája néha megjegyzi, hogy kicsit nagy a pocija, persze viccesen, utána rögtön jön hozzám és kérdezi, hogy ugye anya nem vagyok dagi:)A haját és a ruháját pedig illik megdicsérni, természetesen apának, mert ugye a fiúk szava már nála is sokat nyom a latba:)Ha közösen társasjátékozunk még hagyjuk nyerni..mert a vereséget még nem bírja elviselni..de idővel ezt is meg kell majd tanulnia..

Sokszor pedig bevágja a durcit, főleg, ha valami nem úgy alakul ahogy ő szeretné..Ha például éppen nem tudok játszani vele, vagy éppen akkor van vacsora, ebédidő, amikor a legjobban játszik vagy nem akar kiszállni a kádból stb...Ilyenkor néha még azt is megkapjuk, hogy nem is szeretek itthon lenni, csak a papiéknál:(de erre nem tudok haragudni, mert tudom, hogy milyen egy nagyszülő-gyerek kapcsolat, én is átélhettem, imádtam náluk lenni gyerekként..persze mert ott többet lehet, mint itthon..ott nem kell elpakolni, majd papi vagy mami elpakol.:)ott mindig lesi valaki a kívánságát és csak vele játszik, amit mi sajnos nem mindig tudunk megtenni..Néhány nagyobb besértődésnél elvonul a szobájába, becsukja az ajtót és ott dunnyog..:)A színművészetire simán felvennék,mert ilyenkor olyan látványos nagy jeleneteket tud produkálni....mi meg csak kuncogunk..ettől persze még inkább besértődik..De max. 5 perc után már a régi...Ez is az én csajom:)................