A fogaimmal is úgy voltam, mint a mozgással, későn kezdtek el növögetni, de az első fogam után hamar jött a második, harmadik...
Anya már parázott, hogy fogatlan leszek, már a dokit is kiakasztotta ezzel, már röntgenre akart vinni stb. , de Tibi bácsi (doki bácsim) megnyugtatta, hogy nyugodjon meg, mire jönnek az egy éves státuszra már lesz fogacska, anya hitte is meg nem is..
Aztán a szülinapom délutánján hintáztunk a játszón (szerencsés vagyok, mert olyan, mintha saját játszóterem lenne, a házunk mellett van egy szupi fa játszótér, a törzshelyem :) ), mikor is nagyokat kacagtam és akkor anya mit lát a számban alul, hát egy ici pici fog csipkét:)Teljesen oda volt, meg vissza..
Mára már csak a 3 örlőfogam hiányzik:)
Szerencsés vagyok, mert nem viselt meg a fogzás, észre sem vettem őket, néha nyűgösebb voltam, de ennyi, így anyáék is nagyon szerencsésnek mondhatják magukat, mert nem kellett e miatt éjszakázniuk velem..
Nahát! Nem is hiszem el! Én rettentően sokat szenvedtem a fogzással. Pedig naplós kisbarátaim mind kérték a fogmanókat, hogy gyorsan végezzenek nálam, de a fránya manók nagyon lassan dolgoztak.
VálaszTörlésIgazán irigylésre méltó, hogy ilyen közel van hozzátok a játszótér. Gondolom ki is használod!
Puszika: Nyírő Anna