Anya 15 napot volt velem kórházban, ha egy szóval kellene jellemezni, akkor szörnyű volt..
Anya két napig nem is láthatott, még szoptatni sem engedték be, pedig csak melegítettek az inkubátorban, nem kellett oxigén sem és semmi más sem, ami indokolta volna..Anya depressziós lett rendesen, főleg hogy a szobatársainál ott voltak a kisbabák:(Nagyon rossz volt neki látni a többi boldog kismamát és nagyon hiányoztam neki..
Aztán rájöttek, hogy mégis talán az anyukám a legjobb nekem és engedték legalább szoptatni, a teje ezek után elég lassan indult meg, kézzel kellett fejnie, amit előtte senki sem mutatott meg:(Szenvedett nagyon, aztán géppel már könnyebb volt..Anya teljesen ki volt és miután beszélt a doktor bácsimmal akinél születtem minden megváltozott, mert ő gondolom kiosztotta az újszülött osztályt..Aznap délután már meg is kapott anya és azóta elválaszthatatlanok vagyunk:)
A kórházban csak a szoba társakra számíthatott, a nővérek enyhén szólva nem voltak segítőkészek..Lassan, de biztosan elkezdtem szopizni, igaz anya cselhez folyamodott, bimbóvédővel volt könnyű szopiznom, sokáig itthon is azzal szopiztam (ezt sem a nővérek tanácsolták, anya olvasott róla)..Így hamar elértem a 2300g-ot és mehettünk haza:))
Örülünk,hogy Anya elkezdte vezetni a Naplódat!:)
VálaszTörlésMajd jövünk ám hozzátok!;)
puszika!!!
SZopi... nekünk egy rémálom volt :( mindamellett csodálatos :)
VálaszTörlésPuszi