ovi

Ma reggel 8 körül ébredtünk anyával, apa már előbb felkelt, hogy mire én kelek legyen friss péksütemény és ő már reggelizzen, mert ma is ő volt a sláger:)főleg, hogy anyának ma végre neki kellett állnia tanulni, ha nem akar a szombati számonkérésen elvérezni:).Így mi az egyik szobában játszottunk, anya meg a másikban tanult, nagyon jól eljátszottunk, hogy mit az maradjon a mi titkunk apával, bár a "nyomok" árulkodtak, mert eléggé szét pakoltunk mindent:)

Mivel ma csoda szép idő volt felénk, miután anya úgy gondolta, hogy ki kellene a sok okosság után szellőztetnie a fejét útra keltünk:)
Ma a játék babakocsim volt a sláger, jó szülőhöz méltóan vittem Zsuzsit is sétálni, elsétáltunk Mátéékig, aztán együtt a játszótérre.

A játszóterünk egy védett helyen van, ahová jól oda süt a nap, nagyon élveztük a napsütést:)
homokoztunk...ezek még idilli képek:) aztán beszabadultunk a strand röpi pályára, ott folyami homok van, nagyon tetszett, hogy süpped és jókat hemperegtünk benne, Máté egy-kétszer meg is dobott, még a nyakamban is volt homok, anya itthon vette észre, amikor öltöztünk át:)
megvizsgáltuk a fákat..fogócskáztunk, szaladgáltunk...
néha megpihentünk a szalonna sütő mellett...


de a legjobb móka az volt, amikor kézen fogva szaladgáltunk, próbáltunk egy felé haladni, néha kevés sikerrel:)


Nem nagyon akaródzott bemenni egyikünknek sem, de muszáj volt, mert délután ovi nézőbe mentünk és időre kellett menni, a szüleink nem akartak elkésni..
Én a nagy levegőzés ellenére nem aludtam sokat, bő egy órát, majd kicsit kómásan indulás előtt még néztem egy kicsit a Vukot, újabban ez a favorit mesém:)
Apa is eljött velünk, mert ő is akarta látni, hogy hová fog majd járni a szeme fénye:)bár neki ismerős a hely, mert ő is ide járt, bár akkor még egészen más volt:)))))
Természetesen a babakocsimat tolva indultam el, anya kicsit mérges is volt,mert tudta, hogy az út nagy részén neki kell majd cipelnie és igaza lett, fél úton meguntam, nyaki paciba kéretőztem, anya meg hozhatta a babakocsit:(még szerencse, hogy haza felé Gergő bevállalta, hogy tolja:)
Először az udvart vettem szemügyre, paci van, úgyhogy eddig nagyon tetszik:)
szép, családias óvoda, két családi ház lett egybe nyitva, középen van az udvar...
Három csoport van, ez a zöld alma csoportszobája..
Itt rögtön találkoztam Anna barátnőmmel:)



Anyáék félelme alaptalan volt, mert csak úgy szaladtam be a szobába és birtokba vettem a játékokat, anyáék szerint az újdonság varázsa, pár nap múlva már lehet keresném anyát vagy apát:) az oviban is a műanyag állatkák voltak a nyerők:)
ez a piros alma csoportszobája..
Vegyes csoportok vannak, 25 gyerek jár egy-egy csoportba..
ez pedig a sárga alma:)
anyának ez a csoport tetszett a legjobban:)reméli mami elintézi, hogy be is kerüljek:)ugyanis nekünk nem ez a körzetes ovink, és kell egy kis protekció, mert 13 helyre elég sokan jelentkeznek, lehet cselhez is kell folyamodnunk a cél érdekében:)









Nagyon jól éreztem magam, alig akaródzott haza jönni, összejött a játszótéri brancs is, itt volt Anna, Máté, Gergő:) anyáink meg is jegyezték, hogy de jó lenne, ha négyen egy csoportba kerülnénk, nem tudom az óvónénik mennyire díjaznák:)
Itthon már nem sok erőm volt játszani, inkább csak anyán csüngtem, apa meg is jegyezte, hogyha így lefáraszt az ovi nagyon jó lesz:)kicsit olvasgattunk, báboztunk..ma már 9-kor esti mesét hallgattam és fél 10-kor már aludtam is:)

anya írja: Csajok ma szembesültem először, komolyan az óvoda témával, az elválással, elszakadással..Mit ne mondjak szíven ütött:( Eddig már több blogban olvastam ovis témát, dilemmákat, pro és konta érveket a menjen-e vagy maradjon mellett, de eddig nem éreztem teljesen át. Na mától már igen..Mondjuk nálunk a menjen-e nem is kérdés, mert ugye Boginak még nincs testvére, úgyhogy mennie kell, mert én szertnék vissza menni dolgozni..Mamit meg nem terhelném le nap, mint nap és úgy vagyok vele, ha tetszik neki miért is ne menjen.. A könnyeim is kijöttek az egyik csoportszobában, amikor rá gondoltam, hogy itt kell majd hagynom, hogy nem lehetek mellette a nap 24 órájában:( Félek kicsit az újtól, hogy hogy illeszkedik be, nem-e fogják bántani, féltem a sérülésektől stb. stb. Másfelől bízom az én okos, nagy lányomban, hogy könnyebben fogja venni az akadályokat, mint én, szerintem én többet fogok gondolni rá, hogy mit csinálhat az oviban, mint ő rám:) Nem tudom mi lesz, ha majd sír és ott kell hagynom, nem tudom képes leszek-e rá, biztos én is vele fogok sírni...
Bízom benne, hogy a megfelelő óvodát választottuk..
Több helyre is járnak ismerős gyerekek és gyűjtöttem pár infót, ill. pár ovi előtt szoktunk is sétálni, e mellett a családias környezet döntött és az, hogy mami ismeri az óvónőket( szerintem egy nyílt napon nem lehet lemérni, hogy ki hogy áll a gyerekekhez stb. stb.), talán így jobban oda figyelnek majd rá, illetve ő tudja is, hogy kik a legjobbak és oda szertné majd Bogit is...és mégegy, amit nem tudom, hogy fogok megoldani, itt szep.1-től van a beszoktatás, na most, ha én vissza megyek tanítani csak akkor tudom én megoldani, ha napközis lennék..más estben marad mami..és nem tudom Bogi hogy fogja viselni, hogy nem én, hanem a mami van mellette ezekben a fontos pillanatokban..rólam nem is beszélve......